Nemrég írtam a kátyukról és a fagyról.
Tegnap azért nemírtam, mert a barátnőm autóbalesetet szenvedett. Illetve csak az autó szenvedet, neki hála a sorsnak vagy istennek, semmi baja. Csak nyomott egy levegőben pörgős kaszkadőrös megállást az árokba.
Ami feltünt, hogy mire kiértünk hozzá már ott volt egy mentőautó, egy másik autó is állt ott. Csak amíg ott voltunk 20 perc alatt 5 autó állt még meg megkérdezni, hogy tudnak-e segíteni.
Kell-e ennél jobb példa arra, hogy jó emberek vagyunk szolidárisak és szerencsések is.
Ha legalább annyira odafigyelünk a kátyukra és a csúszós utakra, mint egymásra, révbe fog érni ez a szép reményű nagy lelkületű ország.
